Aktuális híreink
A nyári edzések: júniusban változás csak a kezdőcsoportnál: este 9 helyett 8-kor van vége az edzésnek. Július: haladóknak csak csütörtökön lesz edzés.
TAGJAINK ÍRÁSAI
Hogyan kezdődött...és hogyan folytatódott,
ZÓRA írása
A tai-chis pályafutásom igazából 1990-es évek második felében kezdődött. Egy baráti társaságban a lehetséges önfejlesztési módokról volt szó és feldobták a kérdést, ki, mit szeretne megtanulni. Felmerült az agykontroll, meditáció és még sokminden divatos dolog. Én, hogy valami újdonságot mondjak, rögtönözve rávágtam: tai-chi. Jót nevettünk rajta, hiszen nem tudtuk, van-e egyáltalán magyar tai-chis. Nekem is csak a lassú, átszellemült mozgás ugrott be, amit a tévében láttam a kínai utca felvételein.
Hamarosan egy lépést tettem előre, mert megvettem egy video kazettát. Elszánt voltam, de hamar feladtam. Úgy gondoltam, ezt nem lehet megtanulni. No persze, számos lényeges dolgot „elfelejtettek” elmondani, így nem értettem mire valók a mozdulatok, amelyek bár igen romantikus és hangzatos nevet viseltek, értelmetlenek voltak a számomra.
A meglepetés akkor ért, amikor néhány év múlva, 2004-ben meghívást kaptam egy aikidós kollégámtól a Budo gálára. Örömmel láttam, hogy egy fehérvári tai-chi csapat is bemutatkozott. Nagyon tetszett és ami a fő, lányom kinyomozta, hogy a szomszéd iskolában vannak az edzések!
Félénken állítottam be az első alkalommal, hogy megnézzem, mi is ez. Legnagyobb meglepetésemre megtudtam, hogy ez nem valami különlegesen bonyolult tánc, hanem HARCMŰVÉSZET. Nem hittem, de mikor elmagyarázták és megmutatták, már látható volt, hogy ezek a gyakorlatok stilizált harcművészeti elemek, védések, támadások sorozata, ahol a képzeletben ott az ellenfél. Ami a másik fő ismérv, hogy az egész a belső energia vezetésén és használatán alapul, ami viszont az egészségvédelmet is szolgálja.
Jó volt, hogy ezt megtudtam, de az első alkalmakat iszonyú kudarcként éltem át. Esetlennek és ügyetlennek éreztem magam. Lestem a többieket és sikerélmény volt, ha egy-egy mozdulat egy kicsit is hasonlított a többiekére. De most igazán elhatároztam, hogy nem adom fel olyan könnyen!
A korábbiakhoz képest a fő különbség: ott volt Béla, a csapat vezetője, akin látszott, igazán elkötelezettje a tai-chinak és a tudás átadásának is. A tapasztaltabb társak segítőkészek és türelmesek voltak. Az újoncok, akikkel együtt kezdtük, szintén elszántak és lelkesek. Így maradtam.
Azóta sok szép élményben volt részem a tai-chi révén. Volt izgulós bemutató remegő lábbal, volt meditatív, közös gyakorlás, az engergiaáramlás csoportos megtapasztalása. Voltak vidám edzőtáborok, nagy beszélgetések. És a jókedvű, viccelős, de ugyanakkor koncentrálós és együtt tanulós edzések, nehéz mozdulatok kigyakorlása. De voltak a magányos gyakorlatok során megérzett, megértett mozdulatok, örömteli felfedezések.
Szóval, ez mind együtt nagyon nekem való és remélem, még sokáig tudom folytatni!
|
|
|
